2009.01.31.
Az alázatot nem lehet tanítani - interjú Azurák Csabával
Azurák Csabával hol máshol találkozhattunk volna, mint a Róna utcában, a tv2 székházában. Ma már minden a fővároshoz köti, de a gyermekkor, a tanulmányok színhelye Székesfehérvár volt, ahol a Kodolányi János Főiskola kommunikáció szakán diplomát szerzett 1998-ban.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
- A televíziónézők nagy része úgy képzeli, hogy a televíziósok szépen felöltözve elmondják, amit el kell mondaniuk, és ez az összes dolguk.
- Amit a nézők látnak belőlem, az a képernyős jelenlét. De ez a munkámnak gyakorlatilag csak a kisebbik része. Ezt úgy szoktam jellemezni, hogy olyan, mint amikor egy mutatványos kimegy a cirkuszban a porondra, megcsinálja a maga előadását, learatja a tapsot, fürdik a rivaldafényben. De azt nem látja a közönség, amikor a számokat be kell gyakorolni, nem látják a felkészülést, a munkát. Ami nem is baj, én most nem sajnáltatom magam, mert élvezem ezt az egészet, a forgatásokat, az olvasást, a felkészülést. Nyilván vannak fárasztó szakaszai a munkámnak, s a képernyős jelenlét már csak a jutalomjáték. Ma már egy riport forgatása teljesen másképp zajlik, mint mondjuk tizenöt vagy húsz évvel ezelőtt. Egészen egyszerűen azért, mert átalakult ez a szakma. A riporter már nemcsak kérdezői szerepkörben van, hanem maga is aktorként vesz részt a riportban. Kicsit olyan ez, mint egy filmben a rendező, ki kell találni bizonyos helyzeteket, szituatív módon megcsinálni a helyszíneket, bizony generálni kell érzelmeket, néha össze kell hozni találkozókat, videoüzeneteket kell küldetni egyik szereplőtől a másiknak. Tehát bele kell tenni valami többletet, hogy ma az úgynevezett infotainment követelményeinek eleget tegyél, Hogy ne csak bemutass egy jelenséget, ne csak informálj, hanem szórakoztasd is a nézőt. Ő hétről hétre azt várja tőlünk, hogy dobjunk valami nagyot.
- Mit tartasz igazi jó anyagnak, kedves témának, amit szakmai szempontból kihívásnak érzel? Vannak-e felejthetetlen történeteid?
- Mindig nagyon szoktam élvezni a miniszterelnöki, exminiszterelnöki interjúkat. Gyurcsány Ferenccel, Orbán Viktorral és Medgyessy Péterrel egyaránt készítettem interjút, s már a felkészülést különleges dolognak tartom. A napi rutin politikai témák mellett ezek igazi szakmai kihívások. Aztán vannak másfajta különleges feladatok is. Például, amikor bemutatta a Napló a móri mészárlással gyanúsítható vagy vádolható, de azóta a cellájában öngyilkosságot elkövető Nagy Lászlónak a videóvallomását. Megszereztük azt a videóvallomást, amit a rendőrök készítettek ezzel az emberrel. Büszke vagyok, hogy nálunk láthatták először, itt hallhatták a hangját, hogy hogyan beszél, milyen a mimikája, hogy mennyire vág az esze, vagy nem vág az esze, tehát hogy mi tudtuk megmutatni azt az embert, akire egy ország kíváncsi. Ez egy riportműsornak szerintem a feladata. Kivételes szakmai élmény volt az is - azt hiszem három évvel ezelőtt - amikor Romániában forgattunk a Ceaucescu-házaspárt kivégző három kiskatonával. Az szerintem egy kifejezetten jó riport volt, nagyon szerettem csinálni.
- Említetted, hogy nagyon készülsz, és izgalmas feladatnak tartod, amikor kormányfőkkel készítesz interjút. Te hogyan állsz a politikával, egyáltalán hogyan látod, az újságíró mennyire tud objektív maradni, mennyire tudja magát távol tartani a politikától?
- Ez a szakmánknak az egyik alapköve, vagy talán a lényege. De ilyen szempontból azt mondom, hogy én belga vagyok. A visszajelzésekből azt gondolom, hogy fideszesnek nem vagyok elég fideszes, szocinak nem vagyok elég szoci, a szocialistának fideszes vagyok, a fideszesnek meg szocialista. Ha az ember ezeket a visszajelzéseket kapja, akkor nagyjából a helyén van, vagy jól végzi a munkáját. Én nem szeretem ezt a végletes megosztottságot, ami az országban van. Ha nagyon egyszerűen kell megfogalmazni - és ezt kérlek, tedd zárójelbe vagy idézőjelbe -, aki hülye, az hülye pártszínezettől függetlenül, aki meg normális, az attól függetlenül normális, hogy milyen pártban van . Hogy egyébként meg a politikai interjúkkal hogy állok? A Kodolányi főiskola után politikai szakértőnek tanultam, másoddiplomát szereztem. Bár nem tartom magam politikai szakértőnek, de azért az átlag tévénézőnél valószínűleg egy picit jobban belelátok ebbe a világba, és ez pont elég ahhoz, hogy ezeket a beszélgetéseket megcsináljam. Természetesen mindig lehet jobban, nyilván minden beszélgetésből tanulok, vannak bizony dolgok, amelyeket időnként elhibázok, amelyeket rosszul hangsúlyozok, de hát még - remélem - van időm ezeket javítani.
- Elég kaotikus most a helyzet Magyarországon, illetve az egész világon is, ha a pénzügyi, gazdasági válságra gondolunk. Mit gondolsz, tíz év múlva hogyan tekintünk vissza majd erre az időszakra?
- Az ember azt reméli, hogy tíz év múlva jobb lesz, és mindig sokkal szebbnek látja a tíz évvel ezelőtti időszakot. Tehát ha tíz évvel ezelőtt beszélgetünk, akkor azt mondanánk, hogy remélem, tíz év múlva jobb lesz, és tíz évvel ezelőtt azért nem volt olyan rossz. Mindig egy kicsit megszépül a múlt. Van az a mondás, hogy majd a gyerekeinknek jobb lesz, és ezt generációk óta mindenki mondogatja. Én azt mondom, hogy mindig a jelenben és azon a helyen kellene megtalálni a szépséget, ahol élünk.
- Székesfehérváron telt a gyermekkorod, s a középiskolát követően a Kodolányi János Főiskola kommunikáció szakán szereztél diplomát. Hogyan jutottál el a kereskedelmi televíziós sztár létig?
- Én minden külsőséget megpróbálok ledobálni magamról, mert ez egy hamis sztárság, ezt az újságok kreálták. Tudom, hogy ennek a világnak szüksége van sztárokra, de én nem tartom magam sztáralkatnak, nem is vagyok, és nem is akarok az lenni. A magyar sztárvilágot ismerve, azt mondanám, hogy köszönöm szépen, én kimaradnék ebből. Én egy becsületes, józan újságíró akarok lenni. A mai világban az a legtöbb, ha valaki normális tud maradni. Nem hiszek az egyik napról a másikra műsorvezetővé lett helyes fiúkban vagy csinos lánykákban. Mert ott mindig valami hiba van. És még egy dolog, amit szakmai szempontból nagyon fontosnak tartok: az alázat, amit nem lehet tanítani, hanem ezt vagy hozza az ember magával, vagy nem.
Címkék: azurák csaba interjú fejér megyei hírlap tv2
